Valamennyien ismerhetjük a történet vázlatát: egy fiatal srác, aki kicsi korától fogva foglalkozik a zenével, felnővén gondol egy nagyot, zenekart alapít, és öt-hat év elteltével, úgy 30-32 éves kora körül a világhír közelébe kerül. Eddig a sablon, amit Idan Raichel esetében a részletek tesznek igazán érdekessé.
Például az, hogy nem valahol Amerikában, hanem Izraelben, pontosabban egy Tel Aviv melletti kis faluban nőtt fel. Zongorázni tanult, a középiskolában azonban nem a rock’n roll érdekelte, hanem a közel-keleti és a cigány zenék, a tangó és a többi latin-amerikai ritmus.
Főiskolás korában a jazz felé fordult, majd tizennyolc évesen bevonult katonának. Leszerelését követően különböző alapítványoknak dolgozott: Afrikában próbált segíteni a rászoruló gyerekeknek.
Természetesen menet közben nem tartotta csukva a fülét – sikerült testközelből megismerni a Fekete Kontinens zenéjét.
Úgy érezte, a muzsika az éltető eleme, ezért pályát módosított. Session zenészként kezdett dolgozni, számos izraeli pop és folk előadó lemezén játszott, majd támadt egy ötlete, aminek megvalósításához szerencsére talált néhány vállalkozó kedvű támogatót.
Elhatározta, hogy elindítja a saját projektjét, aminek keretein belül meghív hetven (!) különböző, a saját területén már jelentős sikerekkel büszkélkedő, a világ különböző pontjain élő előadóművészt, és a közreműködésükkel létrehoz egy olyan, a világzene, a smooth jazz, a lounge muzsika, a pop és az elektronikus zene jellegzetességeit magán hordozó anyagot, amelyben fel-felvillan a különböző kultúrák muzsikája.
Minden szempontból dicséretes vállalkozás ez egy olyan világban, amit darabokra szaggatnak a faji és politikai ellentétek, a tradíciók közötti félreértésekből származó konfliktusok. Idan Raichel csapatában a zsidók együtt zenélnek az arabokkal, a dél-amerikaiak a kelet-indiai szigetekről származókkal, a jemeniek az etiópokkal, a dél-afrikaiak a távol-keletiekkel. Zenei stílusában tehát Afrika, Latin-Amerika, a Karib térség és Közelkelet zenei hagyományai különleges, harmonikus egységben olvadnak össze.

2009 márciusában jelent meg harmadik lemezük, a Within my walls.
A lemezen hallható anyag alapjában véve popzene, de sokban különbözik attól, amit a nyugati világban minden nap hallunk.
A keleties, pontosabban: közel-keleties hajlítások és éneklési mód, a hangszerelés, a felvételek során használt hangszerek egzotikussá változtatják a dalokat, melyeket minden előadó a saját nyelvén énekel.