„Gubis Éva fiatal író, de megrögzött, régivágású realista. Ugyanis nagyon ismeri azokat, akikről ír. A hódításfüggő üzletasszonyt, a templomi néniket, a gutaütésig lakomázó polgit, a falusi csokba beleőrülni készülő fiatal nőt vagy a felvidéki magyart, aki külföldinek érzi magát Magyarországon. És pontosan látja a helyzeteket. Amikor a családi ebédről kimenekülsz mosogatni, de anyukád kijön segíteni, vagy amikor észreveszed, hogy apád új barátnője évekkel fiatalabb nálad. Rejtély, hogy metsző iróniája mellett hogyan tud mégis megbocsátó lenni. Mindenesetre mi, olvasók a Más halak elolvasása után kicsit túlélhetőbbnek érezzük a világot. Mert van az a nézőpont, amiből lehet rajta nevetni, Gubis novellái valahogy mindig megtalálják.”
(Szolláth Dávid)