A húszéves Jacqueline Bouvier 1949 őszén érkezik Párizsba, hogy cserediákként egy éven keresztül a Sorbonne Egyetemen tanuljon. A merev társadalmi szabályokon szocializálódott fiatal lányt elvarázsolja a francia életérzés: beleveti magát a kastélyok és a pezsgő társadalmi élet, a művészet és az avantgárd színház, a kávézók és a jazzklubok mámorító világába. Anyja elvárásait félresöpörve beleszeret egy tehetséges fiatal íróba, aki osztozik az irodalom iránti szeretetében és a kultúra iránti szenvedélyében.
A Párizsban töltött év alatt Jacqueline rádöbben, hogy a személyes szabadság és kulturális pezsgés hátterében a várost még mindig a háború árnya kísérti. Az utcák romokban hevernek, elegendő élelem és fűtés csak a kiváltságosoknak jut, és barátait, akik a megszállás alatt az ellenállás tagjaiként tevékenykedtek, majd hadifogságban sínylődtek, most a kommunizmus kiterjedt hálózata fenyegeti. Jacqueline döbbenten figyeli az új világrend felépülését, és ekkor még nem is sejti, hogy a kibontakozó politikai környezet az egész hátralévő életét – és leendő férje sorsát is – meghatározza.